Egy régi kínai mondás szerint “a gerinc nem magától lélegzik”. A mozgás tartja életben és egészségben. A porckorongok a legnagyobb ún. avascularis képletek testünkben, ami azt jelenti, hogy nincsenek bennünk erek, vénák és arteriolák. A sejtek táplálkozása tehát nem úgy valósul meg, ahogy az testünk más sejtjeiben általában. Kizárólag a mozgás, illetve a mozgás következtében létrejövő eredő erők és nyomásviszonyok juttatják el a tápanyagokat a sejtekhez, illetve szállítják el az anyagcsere termékeket.

A mozgás hiánya tehát szép lassan, fokozatosan de biztosan elvezet a gerincbetegségek kialakulásához. Azonban egyáltalán nem mindegy, hogy milyen mozgást végzünk. A sport – különösen a versenysport (még ha jóhiszeműen igy gondoljuk) nem tartozik a gerinc szempontjából helyes mozgások közé. Miért? Azért, mert bármilyen sportot űzünk is, mindegyik valamilyen célirányos mozgást tesz szükségesssé (messzebre dobjunk valamit, magasabbra ugorjunk, gyorsabban fussunk, nagyobb erővel üssük a labdát, stb.) A fizikai munkavégzésről nem is beszélve, ahol kényszertartásokkal, megterhelő munkafolyamatokkal találkozunk. A mozgás célja tehát ezekben az esetekben nem a gerinc számára megfelelő mozgásformák kialakítása, hanem a feladat végrehajtása. Fizikai testünk – így gerincünk is- mindössze egyfajta “végrehajtóként” szerepel, alá van rendelve a mozgás eredeti céljának.